VERS- ÉS PRÓZAMONDÁS SZEKCIÓ ÉRTÉKELÉSE
FELFÖLDI GÁBOR ÍRÁSOS ÉRTÉKELÉSE
Keszey Anett
Az a néző számára rögtön lejön – nem kell ehhez a bemutatkozásodat olvasni –, hogy itt egy mellbevágó történet, valami tragédia, trauma mozgatja szerzőt, versmondót egyaránt (esetedben a kettő ugyebár összevág), és különösebb hatásvadász eszközök nélkül is megteremtődik a hangulat. Minden őszinte tekintetedért hálás vagyok, vinnél magaddal, de mivel időnként bele kell nézned a szövegbe – s talán ez a produkció legnagyobb hátránya – a szemkontaktus ereje meg-megtörik, sőt egy-egy gondolategység is, illetve a vers ritmusa bizonytalan kicsit a „papírba nézés” miatt. Nekem alapvetően tetszett az is, amit az egyetemi ki mit tudon csináltál – nyilván az ember saját érzéseit közvetíti, szoros a kapcsolata a verssel, de talán érzed, hogy amit kiírtál magadból, nem is oly egyszerű hitelesen tolmácsolni. Várom, hogy hallhassak tőled egy klasszikust! Mert azt érzem, hogy a kifejezésmódodon még lehet mit csiszolni (beszédtechnika, hangszín, verstagolás), mindez persze jobban kijöhet egy „idegen” szövegnél. Értem, hogy a versírás mozgat inkább, de neked érdemes volna a versmondással is komolyabban foglalkoznod. Gratulálok!
Nagy Bianka
Először kicsit meglepődtem a felvett pózon, de olvastam a bemutatkozást, helyére került minden, egy jó kis slam szöveg egy ahhoz illő fesztelen beállítással. Persze ha közelebbi a felvétel, akkor talán több érzelmet el lehet kapni még így kamerán keresztül is… ettől függetlenül átjött, hogy ehhez a szöveghez kötődésed van, vannak jó hangsúlyaid, ebbe a melankolikus hangulatba is belecsempészed a dinamikát, s érzed, hogy apró szünetekkel jól tagolható a szöveg. Ezek után mit hiányolok? Bátrabb artikulációt, több kikacsintó tekintetet – mert ezt a vallomást most elmesélhetted volna igazán a kamerának, hogy érezze a kamerán túli néző, ez „neki” szól. Azt írtam az elején, fesztelen beállás – látszólag az, látszólag jópofa, de biztosan megkértelek volna, ha egy próbán vagyunk, hogy erről a bizonytalan puffról ülj már át a mögötted lévő asztalra, vagy csak állj, bámulva a semmibe… segített volna az összhatáson. Bakfittynek tűnhet, de a testtartás befolyásolja a szöveg kifejezését. Hidd el, hogy a versmondás nem csak „odalökött” költészet, de művészi kifejezésmód is lehet, és neked minden adottságod megvan hozzá, hogy élj ezzel! Gratulálok!
